.jpg)
Át- s átalakult vérem, bőröm, minden
sejtje testemnek, bánatom, reményem.
Mily lakócsere az agyban, a szívben!
Bár nekem is a vakitó veszélyben
a hűség daca volt a menedékem:
más a jövőm, a járásom, beszédem!
Egy nem változott, szívem egy lakóját
nem cseréltem: úgy szeretlek, mint régen.
Te vagy bennem a biztos állandóság.
Te vagy - romolhatatlan láng!- a lényem.
Illyés Gyula
Tisztában vagyok, hogy én rontottam el és akkor ott Ő is megmondta, hogy ha meglépem, mait kell, akkor most boldog lennék és vele.
-Mért nem tettem meg?
-Mért féltem?
De azt tudom, hogy helyre kell hoznom a hibámat!
De félek, nem tudom a rettegés járja át a testem olyan érzés, mint ha egy hatalmas fekete, hideg árnyék nyomna el és tekeredne körém alig kapok levegőt és nem érzem a végtagjaimat, de egy fény sugár az Ő hangja cseng újra és újra a fülemben és érzem a kezét a kezemben, érzem lágyságát melegségét és ez erőt ad.
A sötétben csend és magány járja át a szobát,
Nem hallok mást, mint szívem zakatolását.
Megőrít a magány kínzó nyomasztása, fáj
A tiszta szeretet, hogy nem áradhat szabadon.
A testem a vágytól ég éhezik utánad, báj
Mellyel elcsábítottad szívem, hogy lehet ez?
Az Úr nem büntetheti lelkem igaz szerelemmel,
Kínzó boldogság mely átjárja mindenem.
Hiányzol, s bárcsak itt lennél mellettem,
Tested testem mellett s szívünk egyszerre verne,
A vágy fényében lelkünk és testünk egyesülne.
Még nem lehetsz enyém,
de amit érzel az múló szeszély.
Eljön, a nap mikor szíved feleszmél,
S rájössz, hogy az enyém csak érted él.
E semmiséget, mint rossz álmot elfeleded,
S rájössz, hogy a boldogságot csak nálam leledd.
Te mást választottál, de én téged
Én a lelkemet örökre oda adtam néked
Fáj a magány fáj az üresség,
Kin a ki nem mondott szó
Ki ezt hagyja abba nincs tisztesség
Jelenleg gondolataim és érzéseim csak egy személy körül forognak.
- meg éri tényleg?
- ő az vagy csak egy délibáb melyet mésziről szemlélve tán a világ leggyönyörűbb istennője?
Nem tudom, de azt igen, hogy a szív nem hazudik őszinte és tiszta és ő azt súgja, hogy ennél valóságosabb lány sosem létezett és nem is fog.
Mindenki azt mondja, hogy el fog múlni az érzés megszűnik idővel, de miről beszélnek ez az érzés őrök és elpusztíthatatlan áthatol testet, lelket egyaránt. Én meg azt üzenem azoknak az embereknek, hogy csak az tud elmúlni, ami nem létezett.
Mi az a szerelem? Aki kérdezi, nem tudja a választ, aki tudja, a választ nem érti a kérdést.
Hát így vagyunk ezzel férfiak milliárdjai élték át ezt az érzést, de kérdés hány tudta megélni a beteljesedését. Remélem énnekem sikerül beteljesíteni azt viszont biztosan tudom, hogy el nem fog múlni soha az igaz szerelem ereje hatalmas képes hegyeket megmozgatni, de most csak egy apró jelentéktelen embernek kel megmozdulnia és lépnie és szembe nézni azzal a személlyel, aki számára világot jelenti és minden perc melyet nélküle kel eltölteni a földi pokol, fizikai fájdalom mely szűnni nem akar és mindig visszatér. Ez a fájdalom nem csak fizikai, de a tudatot és a lelket is kínozza.
De a sok fájdalom és kin mellet ott van, a csoda az ok, amiért kitartok, amiért érdemes küzdeni és érdemes bátornak lenni, amikor vele vagyok sokkal gyönyörűbb és csodálatosabbá válik ez a szürke üres világ és mikor látom mosolyát, halom szívből jövő nevetését és a boldogságot akkor a szemében, a szívem meggyógyul, minden seb mely azalatt eset míg nem volt velem eltűnik és minden szín intenzívebb élénkebb lesz.
Semmi sincs, kőbe írva ezt üzenem. Mindenkinek merjetek lépni, bátrak lenni, ha a szívetekben igaz szerelem tüze ég és ha tudjátok, hogy a keresés befejeződőt és megtaláltátok azt a személyt aki mellet az élet élet lesz a boldogság igaz és még a viták is szenvedélyesek és a világ el halkul körülötted és tudod hogy valaki nem csak neked beszél hanem hozzád szól, valaki nem csak hallgat hanem figyel rád, akkor küzdj szívedből lelkedből egész lényedből harcolj és mutasd meg hogy neked ő a világ.
„Sosem megfelelő a hely és az időpont az igaz szerelemre. Véletlenül történik, egy szívdobbanás alatt, egyetlen felvillanással, egy lüktető pillanatban.”
Sarah Dessen
„A szerelem tulajdonképpen megfoghatatlan. De éppen ez a titokzatos valami nő, gyarapszik egyre bennem. Feledteti velem otthonomat, apámat, anyámat, elbódít, ha rád nézek és boldogsággal tölt el. Még az éhségről, a hidegről és betegségről is megfeledkezem. Azt hiszem, ez a szerelem.” Margit Sandemo
„Az igazi szerelem több, mint egyszerű romantikus vonzalom, az barátság is egyben.” Adam J. Jackson