Még nem lehetsz enyém,
de amit érzel az múló szeszély.
Eljön, a nap mikor szíved feleszmél,
S rájössz, hogy az enyém csak érted él.
E semmiséget, mint rossz álmot elfeleded,
S rájössz, hogy a boldogságot csak nálam leledd.
Te mást választottál, de én téged
Én a lelkemet örökre oda adtam néked
Fáj a magány fáj az üresség,
Kin a ki nem mondott szó
Ki ezt hagyja abba nincs tisztesség
